Jakab Zoli

Egy véndiák melankolikus hangulatú levele a Messzi Földrõl.

Tanár úr, én készültem, de úgy hallottam, gondok vannak az iskolakapuval. Rosszul tudtam volna? Hajaj, de kár.

Ha jobban meggondolom, csak késni fogok, körülbelül három hónapot. Szeptemberben már otthon leszek. Talán már augusztusban. Nem kellene olyan gyorsan szétszéledni arról a bankettr?l.

Mindenesetre a házi feladatot legalább megcsináltam, az utóbbi húsz évr?l. Lehet távfelelni? Dénes biztos tudja, meg kellett volna kérdeznem.

Mindegy, megpróbálom. Szépen, tagoltan, ha Keresztes tanár úr is ott lenne, nehogy kifakadjon, hogy ugye még a púpos gyerek a prés alatt is hamarabb kialakul, mint… Hú, de izgulok.

M?fajul az értekezést választottam. ?szintén remélem, hogy minden kedves tanárom és osztálytársam (akiknek általam való nagyfokú hiányolását ezúton is szeretném kifejezésre juttatni) kielégít?en tájékozódik dolgozatomból hogylétem fel?l.
 

Röpke húsz évem egy fogalmazás tükrében

Bevezetés. Az elmúlt két évtizedben érdekes, változatos élményekben volt részem. Így például továbbtanultam, különböz? munkahelyeken dolgoztam, és külföldi országokban is megfordultam. A részleteket a tárgyalásban szeretném konkrétabban kifejteni.

Tárgyalás. Ez komolyabb hangvétel? lesz. De csak azért, mert kifogytam a poénokból. (Ja, voltak, igen!) Ámbár az érettségi után kissé meg is komolyodtam – legalábbis valaki egyszer azt mondta.

1990-ben végeztem az ELTE pszichológia szakán. 1996-ig ugyanott, az Általános Pszichológia Tanszéken tanítottam (mondtam már, hogy kifogytam a poénokból!), valamint rövidebb ideig Szegeden illetve Kolozsváron.

1995-ben n?sültem, feleségem Lévay Anikó. (Bármely egyéb, kvázi-közéleti személy gondolatbani felmerülése e ponton kizárólag az olvasó felel?tlen szabad asszociálásának következménye. Mondhatnám úgy is, DE IPSZILONNAL ÁM!)

Anikó programozó matematikus és lelkes hegymászó, bár e szenvedélyére az utóbbi években kevés id?nk jutott. A házasodásunk utáni évben Kanadába költöztünk, hogy ott hat éven át majszolgassuk a külhoni magyarság keserédes kenyerét. Meglehet?sen jól éreztük magunkat, két gyermekkel és hasznos élettapasztalatokkal (doktori tanulmányok, munka, a mindennapi élet, némi utazgatás, stb.) lettünk gazdagabbak. Csilla lányunk júliusban lesz hat éves, Zsombor februárban múlt három. A mellékelt képeken családunk tagjai láthatók, meg egy kis hangulatidéz? (Ottawa, Philadelphia).

Magunk kereste hányattatásaink azonban ezután sem értek véget. Dacolva az egyre fokozódó honvággyal, egy kétéves ösztöndíjjal New Jerseybe (Egyesült Államok) költöztünk. Az elmúlt években kutatóként a színlátás és a tudat természetének kapcsolatával foglalkoztam. (Hm, van ilyen dolog.) Ösztöndíjam azonban hamarosan lejár, így kalandjaink folytatódnak.

Terveink: Haza kéne költözni. (Ez talán már több is, mint terv.) Szeretnénk egy harmadik gyermeket (hogy Csilla és Zsombor végre ne csak egymásra legyenek féltékenyek). Elmenni a huszonöt éves érettségi találkozóra. (El?bb nem lesz valami?)

Befejezés. Remélem, az még messze van.

Üdvözlettel mindenkinek,
Jakab Zoli