Magyarország, mint a legtöbb európai ország a nyolcvanas évektől gyors ütemben fejlesztette számítógépes és hálózati infrastruktúráját. Magyarország, mint a legtöbb volt szocialista ország folyamatosan küzd azzal, hogy beruházásaival, teljesítményével elérje az európai országok élvonalát. Hogyan állunk a kérdéssel, ha az e-learninget vizsgáljuk?
A kérdést több szempontból is nehéz megválaszolni. Itt van mindjárt az e-learning definíciójának kérdése: valójában az e-learning nem definíció oktatási értelemben, inkább az e-commerce, e-business koncepcióból tovább-bontogatott, továbbképzett kifejezés, az e-világ bűvöletében élő jövőmágusok, üzletemberek újabb próbálkozása, hogy a világháló hardver lehetőségeihez újabb szédítő tartalmakat társítson. Mi oktatással foglalkozók, pedig mint jó tanulók szeretnénk megfelelni az elvárásoknak, hát készítünk e-learninget.
Ennyire sötét lenne a kép? Természetesen nem. Végül is meghatározható valahol, hogy mi az e-learning, egyrészt abból, amire a szolgáltatók rámondják, hogy az: keretrendszerek, szinkron kommunikációs lehetőségek, tanfolyami adminisztrációs rendszerek, tanfolyami segédletek rendszere, végül de nem utolsósorban olyan oktatószoftverek, melyekkel önállóan lehet tanulni. Mint látjuk, mindezekben annyi közös, hogy a tanulási-tanítási folyamat egy-egy elemét, illetve a teljes folyamatot számítógépes hálózat segítségével oldják meg. Ebben az értelemben egy olyan technológiát, szállítómédiumot meghatározó definícióval állunk szemben, mint az elmúlt évtized nagy talányával, a multimédia CD-Rommal. Itt sem, ott sem ismertük a pontos tartalmat, oktatási modellt, célt, célcsoportot, csak azt, hogy mely érzékszerveinket, milyen adattárolón keresztül fogják stimulálni.
Próbáljuk az e-learninget megfogni egy fokkal szakszerűbben, a képzés szemszögéből! Hiszen meghatározható az e-learning az oktatástechnológia fejlődését követve is. Az elmúlt évtizedek fejlődése kikristályosított az oktatásban több utat is, melyeket a számítógépes hálózatok világa most újra felszínre hozott, a korábban kitaposott utak most valóban autópályák nyomvonalává válhatnak. Ilyenek, pl.: a távoktatás, melynek folyamatosan fejlődő elmélete van, s mely több mint három évtizede arra a kérdésre próbál felelni: hogyan tudnánk olyan tananyagot, és szolgáltatásokat nyújtani, hogy a képző intézménytől időben, térben távoli tanulók a leghatékonyabban tanulhassák meg azt. Ennek a szakmának egy jól körülhatárolható része volt (főleg a PC-k megjelenésével) a számítógépes oktatóprogramok (CBT, CAL, CMI) tervezésének, fejlesztésének és gyártásának technológiája. Kialakultak emellett, a szimulációk, a számítógépes vizsgáztatás, az egyéni tanulási célok és utak választhatóságának, a moduláris tantervkészítés elméletének, a projekt módszer megvalósításának műhelyei. Mindezek kiléptek a nyomtatott interaktív médium, illetve az önálló (hálózati kapcsolatba nem kötött) számítógép, mint médium világából. Ebben az értelemben az e-learning olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott képzési kurzus, mely a képzés legnagyobb részének szervezését, a tutor-tanuló kommunikációt valamint a számítógépes interaktív oktatószoftvert egységes keretrendszerben teszi hozzáférhetővé a tanuló számára. Fontos felhívni a figyelmet az interakció szükségességére, mégpedig oktatási értelemben. Míg az informatikai szakemberek számára egy weblapon megjelenő interakció nem más, mint pl. egy gomb nyomására beinduló flash animáció, addig az oktatási szakemberek számára ez még csak prezentáció, a tananyag bemutatása. Számunkra az interakció, tanulási interakció. Itt az oktatóprogram vagy a tutor által feltett kérdésre a tanuló válaszol. Már a kilencvenes évek elején is úgy tartottuk, hogy a könyv funkcióinak utánzása gépen, pl.: lapozás, oktatáselméleti értelemben nem interakció.
Ha az előző, piaci oldalról közelítjük a témát, bizakodóak lehetünk, hiszen mindazon távközlési és informatikai cégek, melyek a tartalomszolgáltatás felé nyitottak, megtalálták az utat az e-lerarning felé. Ma már olyan nagy cégek, minta a Matáv, a Synergon vagy az Antenna Hungária, mind nagyarányú e-learninges beruházásokon vannak túl, és külső vagy belső oktatási igényeket e-learniges megoldásokkal (is) próbálják kielégíteni. Emellett a Multimédia CD-Rom fejlesztésre illetve portál építésre szakosodott cégek is elindultak, helyesebben előremenekültek az elektronikus tanulási szolgáltatás ígéretesnek tűnő irányába.
Emellett mind több vállalatnál és traning cégnél ismerik fel, hogy az e-learning valami újat hozhat a vállalati képzések területén, nem kis részben azért mert az elektronikusan kezelt kurzusmenedzsment jól beilleszthető az egységes vállalatirányítási rendszerekbe.
Azt kell látnunk ugyanakkor, hogy ezen szervezetek e-learning felfogása valóban nagymértékben korlátozódik a tanulás hagyományos felfogásán alapuló informatika által vezérelt területére. Ez érthető, hiszen ezeknél a szervezeteknél ritkán találhatunk olyan szakembereket, akik az internet csatorna-kihasználása, adatbiztonsága, az egyre rafináltabb animáció programozás helyett a tanulásirányítás, az irányított önképzés, vagy a tréning területén szereztek volna gyakorlatot az elmúlt években. E területen azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy nem vagyunk rosszabbak az európai átlagnál. A tananyagok nagyrészt elektronikus sillabuszok, vagy animált transzparensek, elektronikus könyvek vagy enciklopédiák, legjobb esetben is elektronikusan publikált tankönyvek feleletválasztós modulokkal.
Felnőttképzési, nyitott képzési szempontból tekintve már koránt sem ilyen rózsás a helyzet. Köszönhető ez többek között annak, hogy az elmúlt évtizedben hazánkban gyakorlatilag a nyomtatott alapú nyitott képzés volt meghatározó, Nyugat-Európától eltérően az oktatószoftvert fejlesztő műhelyek száma igen korlátozott volt. A kilencvenes évek elején létrejött nagy távoktatás fejlesztési projektek kapcsán kialakult központok: a Regionális Távoktatási Központok még nem találtak magukra az e-learnig területén, a felnőttképzési szervezetek, mint a Regionális Átképzőközpontok a négy éve beindult nyitott szakképzési lehetőségek hatására már több helyen dolgozott ki e-learninges anyagot, több esetben korábbi nyomatott médium adaptálásával. Iyenek a Kecskeméti Képző Központ vállalkozóképzése, de áttörésről itt sem beszélhetünk. A felsőoktatásban néhány kivételtől eltekintve (pl.: Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászképzése) gyakorlatilag még csak a külföldi főiskolák és egyetemek piacképes kínálatát (MBA) támogatja helyenként e-learninges keretrendszer. Természetesen ezen a területen is igaz, hogy a rohamos fejlődés következtében a leírt tények a megjelenés pillanatában már elavultak.
A területen egy üdítő kivétel a Fővárosi Oktatástechnológiai Központ oktatási keretrendszerében szolgáltatott kurzus az Internet használata a könyvtárosi munkában. (www.fok.hu) A cégnek tízéves nyitott képzési múltra visszatekintő kínálatában a magyar átlagtól eltérően bőven felfedezhetjük a nyomtatott tanulócsomagok mellett a hagyományos oktatószoftvereket (CBT) vagy az iskolai képzést támogató szoftvereket, multimédiás oktatási segédeszközöket. A központnak sikerült a kilencvenes évek elején az első szakmailag jelentősebb oktatóanyagot a Tanulás titkait megismertetni és elfogadtatni a távoktatás iránt érdeklődőkkel.
Nos ezek a hagyományok megújultak a Központ e-learninges képzésfejlesztési terveiben, hiszen a technológiaváltás ellenére a teljes fejlesztési projekt a hagyományos nyitott képzés fejlesztési irányát követte. Ezen szemlélet sarokkövei: a képzési célok pontos meghatározása, a képzés célcsoportjának felmérése, és kurzus modelljének kidolgozása, a képzési tartalom módszeres moduláris kialakítása, a példaanyag célcsoporthoz válogatása, a tanulói interaktivitás módszeres alkalmazása. A teljes fejlesztés a tanulócentrikus képzésszemléletben fogant. A kurzusnak van egynapos jelenléti szakasza, ahol a tanulók orientációs felkészítése zajlik. Itt kapják meg tankönyvüket, mely hagyományos nyomtatott médium. Ugyanakkor megkapják jelszavukat, mellyel bejelentkezhetnek a FOK keretrendszerébe. A kurzus feldolgozása a következő hat hónapban teljesen önállóan történik, a tanulás vezérlése az internet segítségével a FOK szerveréről érkezik, melyet a tanulnivalók kijelölésén túl önellenőrző tesztfeladatok százaival és rendszeresen beküldendő feladatokkal oldhatnak meg. Ez a jól ismert tanulási útmutató módszer.
A képzés során a tutor a háttérben marad, de folyamatosan értékeli a feladatokat, és csak akkor engedi tovább az egyéni tempóban haladó részvevőket, ha az adott részterület beküldendő feladatával megnyugtatóan demonstrálták, hogy a tananyagot elsajátították. A kurzus formális vizsgát ezért nem tartalmaz, hiszen aki a képzés 18 kérdéscsoportjának feladatait megoldja, az biztosan birtokában van az internetes alapkészségeknek. A kurzus kifejlesztésével a FOK szert tett arra a technológiára, mellyel a nyomatott távoktatás és számítógépes oktatóprogram fejlesztés haladó hagyományait továbbviheti, hogy ezáltal minőségi mércét állítson az oktatási piacon e-learninggel megjelenő más intézményeknek.